1983. őszén jelentős jubileumot ült Telecska népe: a település 100. évfordulóját ünnepelte a falu. Úgy érezzük, nekünk is nemes kötelességünk, hogy az idén megemlékezzünk az oktatás megkezdésének centenáriumáról. A falu már az alapítás 90. évfordulójára monográfiát adott ki, melynek szerzője Fekete József, az iskola akkori igazgatója. A százéves évforduló tiszteletére Lábadi Károly telecskai születésű, Eszéken élő író írt átfogó művet a messze földön ismert és elismert dohánytermesytésről, dohánytermesztőkről. Ilyen előzmények után önkéntelenül adódott, hogy a könyvkiadás hagyományát folytatni kell; száz éves fennálásáról az iskola is szerény monográfiával emlékezzen meg. Az iskola mindig is sokat jelentett a település életében. Nemcsak a tudás forrása volt és maradt, hanem a művelődési élet egyik legjelentősebb szervezője is. Ez az egyetlen intézmény, amellyel minden lakos – diákként vagy szülőként – huzamosabb ideig szoros kapcsolatban állt. A tanítók és tanárok az oktatásban és nevelésen kívül szerteágazó tevékenységet folytattak: különböző kiállításokat, látványos sportvetélkedőket szerveztek, színdarabokat rendeztek szabad idejükben, de a társadalomi-politikai életben is fontos szerepet játszottak. Nem csoda, ha a falu egyik legtekintélyesebb emberének számítottak – szavuknak súlya volt. Ma, amikor már csak az egyre gyarapodó társadalmi és az egyre magasabb szintű nevelő-oktatói munka maradt meg nekik, kesernyés nosztalgiával gondolnak azokra a régi szép időkre, s legfeljebb azzal vígasztalódnak, hogy „lám, mi azért még kitartunk...”. nekik is kíván állítani e könyv, hogy ne maradjanak pusztán névtelen hősök a szebb jövőért folytatott küzdelemben. Az iskola másik legfontosabb alanya a tanuló, aki tudásra szomjazva lépi át annak küszöbét emberpalánta korában, s szívós hajtáskánt hagyja el, miután magába szívta a kiterebélyesedéshez nélkülözhetetlen ismereteket, képességeket. Régi és újabb diáksorsok elevenednek meg a szemünk előtt, s idézik fel oktatásügyünk fejlődésének rögös útjait. Íme tehát: a könyv elkészült. Anyaga óriási. Nemcsak száz év távlata miatt, hanem a témakör gazdagságából kifolyólag is a munkát három szerző osztotta fel egymás között, hogy ki-ki a vállalt rész minél alaposabb kidolgozását nyújthassa. A száz év alatt hármójuk munkája az első próbálkozás, hogy összegyűjtsék az iskolával kapcsolatos kallódó adatokat, hogy megmentsék őket a feledéstől, a megsemmisüléstől abban a reményben, hogy fáradozáasuk gyümölcse mint hű kordokumentum valakinek, valakinek nagy hasznára lesz még. Noha igencsak törekedtek a minnél átfogóbb ábrázolásra, tisztában vannak vele, hogy a teljesség igényét nem elégíthetik ki, de nem is ez volt a szándékuk. Munkájukat a legmesszebbmenőkig támogatta mind az iskola dolgozói közössége, mind a szélesebb társadalmi környezet, mégis külön köszönettel tartoznak a telecskai Helyi Vendéglátóipari Munkaszervezetnek a hathatós anyagi és erkölcsi támogatásért. Rózsa Sándor Telecska, 1985. LÁBADI KÁROLY:DOHÁNYOSOK - A TELECSKAI DOHÁNYTERMESZTÉS ÉS SZÓKINCSE

"Telecska ünnepel, százéves a falu. Ekkora műlttal talán nincs is mit dicsekedni, mondhatná valaki. Ne tűnjön komolytalan okoskodásnak, ha a méltó büszkeségnek egyik oka éppen az a „csak egy évszázad”, melyben a szorgos észak-bánáti telepesek jelenlegi életüket kemény munka árán harcolták ki. A telecskaiak olyan időben ünnepelnek, amikor csak az igazán jelentős történelmi dátumok kerek évfordulóira állhatunk meg a mindennapi munkában emlékezni és erőt meríteni. Ami száz év alatt ezeken a szelíd dombokon történt, talán indokolja azt az igyekezetet, amellyel a falu népe önmagaát és barátait, a szomszéd falvak és az egész zombori község lakóit, valamint a távolabbi kapcsolatok hordozóit jubileumi találkozók örömével szeretné megtisztelni. Az áradástól, terméketlen szikesetől menekülő emberek a korábbi tűzhelytől távol is hamar gyökeret vertek a parlagi földben, s mind virágzóbbá tették azt. Telecska népével, hongsúlyozni kell, semmi csoda nem történt. A telepessors kezdeti nehézségeitől végig szenvedték a környező uradalmak hataását és a szegény embert sújtó társadalmi igazságtalanságokat. A kevés föld a jobb jövőt és a könnyebb életet még nem biztosította. Az időszakos bérmunkák a szomszédos nagybirtokokon az ittlevők számára számára a kizsákmányolást mélyítették, és egyben elhintették a szembeszegülés csíráit is. Innen is voltak résztvevői a két háború közötti arató- és kapássztrájkoknak. A fasiszta megszállás a település lakói életének jobbrafordulását tovább halasztotta. Már a háború előtt megszületett pártsejt az eljövendő jobb időket hirdette. Tagjai és a népfelszabadító egységek kötelékeiben baranyában és a Dráva mentén küzdő telecskaiak vérükkel is siettették a szabadságot. A zombori községhez tartozó mai Telecska jellegzetes bácskai falu. Lakói munkájukkal megteremtették mindazt, amit az önigazgatási szocializmus lehetőségként ezidáig fekínált. S ez nem kevés. A szocialista Jugoszláviában az egzüvé tartozás érzésével, népeink és nemzetiségeink testvériségével és egységével, a fejlődés titói utján a falu lakossága nem kis eredményeket mondhat magáének. Telecska mai valóságában benne foglaltatnak a szép és kényelmes lakóháyak, a gépesztett gazdaságok, közművesített, szépen ápolt utcák, fejlődő egészségügyi, oktatási és művelődési intézmények. Itt vannak az emberek, a valamikori „dohányosok”, akik csak azért nem elégedettebbek, mert úgy érzik, hogy erejükből ennél a száz évnél még jóval többre telik. A százéves évforduló megannyi politikai, gazdasági, művelődési és sportrendezvénye mellett a Helyi közösség Lábadi károly Dohányosok című könyvének kiadásával az ünnep teljességét szeretné növelni. A szerző a falu szülötte. A dohánytermesztés fáradságos munkájának és szókincsének tudományos igénnyel való feldolgozásával Telecska gazdasági múltjának és jelenének is emléket állít. Hisszük, hogy a könyvet szeretettel olvassák azok is, kik azért veszik kezükbe, mert róluk van szó, ugyanúgy azok is, kiket a néprajz és a nyelvtudomány iránti érdeklődés vezérel. A telecskai centenárium rendezvényeit, így ennek a könyvnek a megjelentetését is, csak a sokoldalú anyagi támogatás és a Helyi közösség aktivistáinak odaadó munkája vihette sikerre. A szervező bizottság külön köszönettel tartozik zombori község szkupstinája végrehajtó tanácsának és a társadalmi-politikai szervezetnek, a művelődési önigazgatási érdekközösségnek, a Zombori Mezőgazdasági Kombinát telecskai kooperációs tmaszának, a Helyi vendéglátóipari vállalatnak, valamint az újvidéki DUCONS – DUVAN munkaszervezetnek az erkölcsi és anyagi támogatásáért. Telecska, 1983. szeptembere A szerkesztőbizottság" (HAMAROSAN TELJES TERJEDELEMBEN ELÉRHETŐ E KÖNYV BÁCSGYULAFALVA HONLAPJÁN) FEKETE JÓZSEF: TELECSKA 1883-1973

Telecska eldugott község. Sohasem volt a szélesebb közösség érdeklődésének homlokterében. Idén kilencvenéves a falu. A falu letelepedésének történetét — hiteles adatok alapján —, a lakosság fiatalabb nemzedékei nem ismerik. Pedig a településnek van múltja, jelene és — reméljük —, lesz jövője is. „Az a nép, melynek nincs emlékezete múltjáról, jelenét is úgy éli, mint gyermek: legfőbb kincsét odaadja egy szem cukorért..." — mondja a nagy író. E könyvecske célja, hogy megismertesse az olvasót a letelepedés történetével, földrajzilag bemutassa a határt és ismertebbé tegye a mai Telecskát. A könyv jellegzetessége, hogy igen ritkán szerepelnek benne személyek. Ezt azért tettem, mert nem egy ember feladata elbírálni egyes emberek tevékenységét. Azonban remélem, hogy 10 év múlva, amikor 100 éves lesz a település, a szerző vagy a szerzők csoportja — hosszabb tanulmányozás alapján —, pótolhatja ezt a hiányosságot. Ezen a helyen mondok köszönetet mindazoknak, akik adatközléssel, jótanáccsal, elősegítették a könyv megjelenését. Telecska, 1973. X. 1. A SZERZŐ